Hét nemzet geológusai az Antarctica's Gamburtsev Province Project (AGAP) keretében három évvel ezelőtt kezdték el feltérképezni a három kilométernyi jég alá temetett Gamburcsev Szubglaciális Hegységet. 2011 novemberében a Nature magazinban megjelent tanulmány legújabb adataiból arra  következtetnek, hogy a hegység gyökere egymilliárd éve keletkezett, még mielőtt állatok vagy növények jelentek volna meg a Földön.

Ebben az időszakban néhány kéreglemez egymásnak ütközött, felgyűrve a hegység legősibb szikláit, de a hosszú idők eróziója legyalulta a dudort. A hegy mélyéből nyúló gyökér – egy háromezer kilométer hosszú repedés, az Antarktisztól az óceán alatt egészen Indiáig, mint egy heg, megmaradt.

Kétszázötven- és százmillió évvel ezelőtt (a dinoszauruszok korában), kéregmozgások hatására a Gondwana nevű szuperkontinens részekre szakadt. A lemezek a heg közelében  szétszakadtak (riftesedtek), majd a kettéválás mentén kialakult felhajtóerő hatására felemelkedtek, létrehozva ezzel a Gamburcsev vonulatait. Folyók és gleccserek csipkézték, karcoltak mély völgyeket bele, akárcsak az ifjú Alpok felszínformálódása során. Az antarktiszi jégmező, amely 34 millió évvel ezelőtt képződött, tízmillió négyzetkilométeren (ez nagyjából Kanada területe) megóvta az eróziótól.

A kutatócsoport vezetője Fausto Ferraccioli, brit sarkkutató azt is felfedte, hogy a Kelet-Antarktiszi-lemez a legnagyobb jég alatti édesvizű tavakat rejti. Kutatótársa, Carol Finn, szerint a Gamburcsev keletkezése körüli ellentmondások feloldása évekig ellátta őket munkával. „Eddig megállta a helyét az a feltételezés, hogy a hegyek kiemelkedése, felgyűrődése rendszerint egyetlen tektonikus esemény eredménye. Ezzel ellentétben most azzal kellett szembesülnünk, hogy események sorozata formálta a Gamburcsevet. Ez a tény más kutatásokra is hatással lehet”.

Robin Bell, a Columbia Egyetem munkatársa szintén részt vett a kutatásban. „A következő lépés, hogy lefúrunk a jégen át, mintákat hozunk fel, és elemezzük azokat. Hihetetlen, hogy vannak kőzetmintáink a Holdról, de a Gamburcsevből nincsenek! Ezek segítségével megállapítható lenne, hogy pontosan mikor fiatalodott meg a hegy, vagyis emelkedett ki másodszor.”

Száz évvel a Déli-sark felfedezése után, a hatodik földrész még mindig titkolózik a tudomány előtt. Az újabb kutatások eredményeiből nem csak a felszínformák létrejöttének újabb nézőpontjára tettünk szert, de jobban megértjük a kontinentális jégtakarók evolúcióját is.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés