Az éghajlat stabilitásához egyebek közt az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebbrészt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán ‒19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása befolyásolja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.

Az éghajlatra természetes és emberi tényezők is hatnak. A legfontosabb természeti hatások: a napciklus, a napállandó, a Föld pályaelemeinek változása és a vulkáni tevékenység. A recens felmelegedés részletes okairól számtalan elméletet dolgoztak ki, de a tudományos szervezetek többsége^[11] szerint a fő ok az üvegházhatású gázok koncentrációit növelő emberi tevékenység. Az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése is ezt az álláspontot támasztja alá: „Új, a korábbinál erősebb bizonyítékok utalnak arra, hogy az elmúlt ötven évben megfigyelt melegedés döntő része emberi tevékenység eredménye. A változások mérését és a kiváltó okok meghatározását célzó tanulmányok egybehangzóan emberi eredetű hatást mutatnak ki az utóbbi 35–50 év éghajlati adataiban. E tanulmányok számolnak azzal a bizonytalansággal, amely az emberi eredetű szulfát aeroszolok és a természetes tényezők (vulkánok és a Napból érkező sugárzás) mint éghajlati kényszerek miatt jelentkezik, de figyelmen kívül hagyják a többi emberi eredetű aeroszol, továbbá a földhasználat változásainak hatásait. A szulfátok és a természetes tényezők a vizsgált időszakban hűtő hatásúak voltak, tehát nem magyarázhatják a felmelegedést; e tanulmányok többsége szerint az üvegházhatású gázokkoncentrációinak növekedése már önmagában magyarázhatja az elmúlt ötven év felmelegedését, sőt, ennek alapján akár nagyobb felmelegedés is indokolt lett volna.”

A többségi állásponttal szembefordulók szerint a globális hőmérséklet növekedése természeti folyamatokra vezethető vissza. Érvelésük szerint a környezeti változások következményei hosszú távon mutatkoznak meg. A Föld óceánjainak magas hőkapacitás miatti kiegyenlítő hatása és más közvetítő folyamatok lassúsága miatt a Föld éghajlata mindig valamilyen korábbi egyensúlynak felel meg. Ha ez igaz, úgy még akkor is további 0,5 °C-os melegedésre kell számítanunk, ha az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább nem emelkedik.

Egy harmadik vélemény, hogy a globális felmelegedés okait nem válogathatjuk szét természetesekre és emberiekre. E gondolatmenet szerint a természetes üvegházhatást a természetben előforduló gázok (vízpára, CO₂ stb.) okozzák. Az emberi eredetű üvegházhatást főleg a CO₂, a metán és a dinitrogén-oxid idézi elő. A két hatás azonban nem különíthető el minden további (időjárási, éghajlati) tényező ismerete nélkül. Ráadásul az emberi tevékenységek befolyásolják a természeti folyamatokat, tehát a kétféle hatás egymásra rakódik. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a földtörténet során a légkör széndioxid szintje általában magasabb volt a mainál. Ez sosem vezetett természeti katasztrófához, viszont évszázmilliókon keresztül jégmentes és kiegyenlített éghajlat uralkodott. Ráadásul a széndioxid igen kis koncentrációban van jelen a légkörben, míg az üvegházhatás legnagyobb részéért a vízgőz a felelős. Ezt figyelembe véve a széndioxid koncentrációjának többszöröse sem okozna észrevehető éghajlatváltozást, ha nem kombinálódik más természeti folyamatokkal. Egyes vélemények szerint a globális felmelegedés teóriája nem más, mint a széndioxidkvóták kereskedelmének ideológiai megalapozása.

A széndioxid mennyiségének változása egyelőre nem vonható közvetlen kapcsolatba az éghajlatváltozásokkal. Kétségtelen, hogy a koncentráció a glaciális és interglaciálisperiódusokban látszólag követte az átlaghőmérésklet változásait. Azonban a kainozoikumi eljegesedés leghidegebb periódusában a koncentráció elérte a 19. századinak a 70%-át (200 és 288 ppm). Az elmúlt száz év során 380 ppm körüli értékre emelkedett, vagyis abszolút értékben és arányában is (75%) többet nőtt, mint az elmúlt 21 000 év során összesen, de a hőmérséklet emelkedése messze elmarad az ugyanezen szakaszban tapasztalható eddigi hőmérsékletemelkedéstől. Az egész jégkorra jellemző volt, hogy a hideg periódusok lassan kezdődtek, míg minden egyes felmelegedési fázis hirtelen, ugrásszerű hőmérsékletemelkedéssel járt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés