A királypingvin, más néven óriáspingvin (Aptenodytes patagonicus) a madarak osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, a pingvinfélék (Spheniscidae)családjába tartozó faj.

Előfordulása

A déli tengereken és az Antarktiszt körülvevő szubantarktikus szigeteken honos.

Költőkolóniái a déli szélesség 45 és 55°-a között levő szigeteken vannak. Nagy kolóniái vannak Déli-Georgia szigetén, a Macquarie-szigeten, a Heard- és MacDonald-szigeteken, Marion- és Prinz-Edward-szigeteken, valamint a Kerguelen-szigeteken és a Crozet-szigeteken.

Nevével ellentétben ma már nem fordul elő Patagóniában és a Falkland-szigeteken sem.

A madarak tartózkodási helye a költési időszakon kívül nem igazán ismert. Az Antarktiszt körülvevő tengereken töltik a királypingvinek ezt az időszakot. Ilyenkor költési helyüktől jóval északabbra is elkóborolhatnak, láttak már kóborló egyedeket a Dél-afrikai Köztársaság,Ausztrália és Új-Zéland partvidékén is.

Alfajai

• Aptenodytes patagonicus halli
• Aptenodytes patagonicus patagonicus

Megjelenése

A legnagyobb pingvinek közé tartozik, kifejlett példányai a 90 centimétert is elérik. Fekete fejének mind a két oldalán a fültájékon ovális, élénksárga foltja van, amely lefelé és előre keskeny, hátul feketeszegélyű szalagban folytatódik. Hátuk sötét, hasuk világos, ami a vízben megnehezíti, hogy meglássák őket.

Életmódja

A szárazföldön sután mozgó madár, a vízben szinte repül. Több méter mélyre is lemerül halakból álló táplálékáért.

Szaporodása

A királypingvinek már jóval a költési időszak kezdete előtt megjelennek a költőkolóniákban, mert a kotlás kezdete előtt vedlenek. A vedlés nagyjából két hétig tart. A fiókák hosszú nevelési időszaka miatt a faj csak kétévenként költ. Egy tojást tojik, melyet a lábán tart és egy bőrredővel takar el. A kikelt fiókának barna színű a tollazata. Miután a fióka eléri a megfelelő nagyságot, elhagyja szüleit és a többi fiókával jókora csoportba, úgynevezett „óvodába” tömörül. Ebben az óvodában töltik a fiókák a hosszú téli időszakot. Mivel ilyenkor szüleik csak nehezen találnak táplálékot,a fiókák a nyáron felhalmozott zsírtartalékaikat élik fel és tömegük jócskán lecsökken. Következő tavasszal a szülők tovább etetik a fiókákat és azok nyár elejére érik el kifejlett méretüket , majd vedlés után felnőttkori tollazatuk is kifejlődik. Ekkorra már túl késő van egy újabb költésre, így a felnőtt madarak is vedlenek, majd az egész kolónia a tengerre vonul.