Az Antarktisz éghajlatában két levegőtípus játszik jelentős szerepet.

Az egyik a kontinens belsejében képződik, a jégfelszín közelében, és a jelentős kisugárzás és a minimális hőutánpótlás miatt erősen lehűl. Emiatt hideg, magas nyomású légpárna,anticiklon képződik, amit, ha valami megzavar, akkor belső területek felől a partok felé vándorol. Ennek a levegőnek a távozásával a kontinens belseje még szárazabb lesz.

A másik a tengeri eredetű, nedvesebb, melegebb levegő. A kétféle levegő a kontinens szélén éri el egymást, ezzel viharos időjárást eredményezve. A viharok alacsony légnyomású, helyhez kötött légköri képződmények formájában jelennek meg, és főleg öblökben, főként a Ross- és a Weddell-tenger térségében dúlnak. A szakirodalom ezeket stacionárius (veszteglő) ciklonoknak hívja.

A 40°-50° szélességi fokok környékén övezetes ciklonok vannak jelen. Ezek állandó jelleggel vonulnak nyugatról kelet felé, miközben a légtömegük az óramutató járásával egyező irányban mozog, spirális alakban, a ciklon belső, alacsony nyomású magja körül. Átmérőjük az 1000 km-es nagyságot is elérheti. Ezen ciklonok közül az erősebbek a kontinensre is betörnek tartós hóviharok formájában. Ezek az alacsony nyomású ciklonok zavarják meg a kontinens belsejében képződő magas nyomású hideg levegő nyugalmát.

A déli félteke szelei jóval erősebbek az északiaknál. Maximális sebességük 30 m/sec, az északiaknak a duplája. Ezek az antarktiszi hideg légtömegek néha betörnek Ausztrália, Dél-Amerika, sőt Dél-Afrika területére is.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés