A legtöbb sugárzás az Egyenlítő vidékét éri (évi 320-325 kcal/cm²), a sarkvidékeket azonban csak 130-140 kcal/cm². A sarkvidékeken belül az Antarktisz 7%-kal több besugárzást kap, mint az Északi-sarkvidék. Ennek az az oka, hogy a Déli-sarkvidék nyarán a Föld napközelbe kerül, a napsugaraknak 5 millió kilométerrel rövidebb utat kell megtenniük, ezért nő a besugárzás erőssége.

A napsugárzás először az atmoszféra külső felületére ér el, és onnan csak mintegy 44% jut el a felszínre. A Déli-sarkvidéken ez az arány elérheti az 56-73%-ot is, a ritka felhőzet miatt. A legnagyobb besugárzást, 79%, szintén az Antarktiszon mérték.

Az Antarktisz felszínének 95%-a jéggel borított, aminek magas a visszaverő-képessége, kb. 80%. A partvidéken azonban csupán 15-20% az albedó értéke, így a partokon kialakuló hőtöbblet a légtömegek mozgásának egyik elindítója.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés