Az Antarktiszt felfedező és feltárásában résztvevő országok egymás után csatolták saját országukhoz a felfedezett szelvényeket. Sorra épültek a kutatóállomások.

A nemzetközi kutatás korszaka az 1949-52-ben szervezett közös norvég-brit-svéd expedícióval kezdődött. Felállították a Maudheim állomást, ahonnét kiindulva szárazföldi és légi felderítőutakat szerveztek, feltárták a Maud királyné földet, és jelentős információkat nyertek a jégtakaró alatti felszínről. Fontos meteorológiai, gleccsertani, geológiai megfigyeléseket végeztek, feltártak 1000 km partszakaszt és 500 000 km² területet. Ugyanekkor az Adélie-földön francia kutatóállomás létesült a pingvinek tanulmányozására.

A Maudheim-i expedíció vetette meg az alapjait az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Év kutatási programjának. Ennek során 12 ország indított expedíciót az Antarktiszra, és mintegy 40 kutatóállomást szereltek fel. A program keretében brit nemzetközösségi expedíciót szerveztek a kontinens szárazföldi átszelésére. A csoport Sir Vivian Fuchs és Edmund Hillaryvezetésével indult a Weddell-tengertől, és a Déli-sark érintésével a Ross-szigeteken létesített Scott bázisra jutottak el. A kontinens legszélesebb keleti felének átszelését oroszok hajtották végre, akik 1959. november 6-án indultak a Komszomolszkaja-állomásról lánctalpas járművekkel, és 1838 km megtétele után 1959. december 26-én érkeztek meg a földrajzi Déli-sarkon létesített amerikai Amundsen-Scott kutatóállomásra. A traktorexpedíciónak is nevezett út során pontosan felmérték a jég vastagságát.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés