Az 1840-es évek után mintegy 50 évig tartó szünet következett. A terület további felfedezése helyett inkább az Antarktiszt közelebb-távolabb körülvevő szigetek kiaknázására tevődött át a hangsúly.

A századfordulóra azonban ismét előtérbe került a tudományos kutatás. 1897-99-ben az Adrien de Gerlache vezette Belgica fedélzetén nemzetközi személyzetű belga expedíció végzett egy évig tartó tudományos megfigyelést. A Belgica befagyott a Bellingshausen-tengeren a 72° déli szélességen. Ez volt az első eset, hogy egy csoport áttelelt az Antarktiszon. A rendkívül rossz körülmények ellenére folytatták a megfigyeléseket, és sok értékes adattal valamint gazdag biológiai gyűjteménnyel tértek haza.

A svéd Otto Nordenskjöld 1901-03-ban vezetett expedíciót Antarctic nevű hajóján, de az Antarktiszi-félszigettől keletre, a 65°-nál hajótörést szenvedett. Az Uruguay nevű argentin hadihajó mentette ki a csapatot. Szintén 1901-ben hajózott Antarktisz felé Erich von Drygalski Gaussnevű hajóján. Ő fedezte fel a II. Vilmos császár partot a 90° keleti hosszúságnál. Ezután a Gauss befagyott, és csak egy év múlva szabadult ki. 

1902-ben a skót William Bruce felfedezte a Coats-földet, ami a Weddell-tengerben fekszik.

1903-ban a Français hajó, Jean-Baptiste Charcot vezetésével Nordensjöldék megmentésére indult, de mivel a svéd expedíciót az Uruguay már megmentette, a Francais folytatta a Belgica programját. Charcot, miután hazatért, újabb expedíciót szervezett, és 1908-ban útnak indult a Pourquoi pas? fedélzetén. Mindkét útján fontos megfigyeléseket tett, és értékes térképészeti munkát végzett.

Ezek az expedíciók mind előfutárai voltak a Déli-sark legyőzéséért indított harcnak. Átteleléseikkel és szárazföldi behatolásaikkal bebizonyították, hogy át lehet vészelni a telet az Antarktiszon, és közlekedni is lehet sítalpakon és szánkón. A következő expedíciók az ő tapasztalataikat felhasználva jutottak el egyre távolabbi pontokra.

Robert Falcon Scott első expedícióját 1901-1904-ben hajtotta végre a Discovery nevű hajóval, fedélzetén olyan tudósokkal, akik később szerepet játszottak a kontinens megismerésében (Shackleton, Wilson, Wild). Két telet is átvészeltek a Ross-selfjégnél a McMurdo-szorosban. Scott, Shackleton és Wilson a 82°17'-ig jutottak el 1902-ben egy nyári behatolás során.

1908-ban Ernest Shackleton visszatért a Ross-tengerhez Nimrod nevű hajóján, és újra megpróbálta elérni a Déli-sarkot. A 88°23'-ig jutott, de mintegy 180 kilométerre a saroktól vissza kellett fordulnia. Ugyanekkor egy ausztrál csoport Douglas Mawson vezetésével felfedezte a Déli mágneses-sarkot a 72°25' déli szélesség és a 155°16' keleti hosszúság metszéspontjában.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés