|
Orosz kutatóutak
Cook semmit sem látott az új kontinens partjaiból. A szárazföldet elsőként egy orosz expedíció tagjai látták meg mintegy 50 évvel később.
Az oroszok is két hajót indítottak útnak, a Vosztokot és a Mirnijt. A parancsnok az észt származású Fabian Gottlieb von Bellingshausen lett, aki a Vosztok kapitánya volt. A Mirnij parancsnoka Mihail Petrovics Lazarev lett. 1819 közepén indultak útnak Kronstadtból.
Ugyanezen év decemberében meglátták a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteket, és feltérképezték a partjaikat. Ezután a Déli-sark felkutatására indultak. A sarkkört átlépve 1820.január 28-án elérték a 69°23' déli szélességet, és ezzel délebbre jutottak Cooknál. Az oroszok mintegy 40 kilométerre lehettek ekkor a kontinenstől. A partra később holland bálnavadászok jutottak el, akik Martha hercegnőről nevezték el.
Bellingszgauzen további két alkalommal próbált behatolni a jég birodalmába, de az akkori hajók nem tudtak megbirkózni az időjárási viszonyokkal és a jéggel. Az antarktikus nyár igen rövid, így egy hajóúttal nem tudták körbejárni a kontinenst, így hasonlóan Cookhoz, a telet Óceániában töltötték. Az expedíció 1820 novemberében indult második útjára Sydney-ből.
Kelet felé hajózva folytatták az utat, és négy próbálkozásból háromszor sikerült átlépniük a sarkkörön. Az utolsó kísérlet során felfedeztek egy szigetet, amit I. Péter cárról neveztek el, hat nappal később pedig egy magas hegyláncot pillantottak meg, aminek az I. Sándor-föld nevet adták. Erről sokáig úgy hitték, hogy félsziget, de 1946-ban egy kutatócsoport kimutatta, hogy sziget, csupán vastag jégtakaró kapcsolja a szárazföldhöz. Az utókor az Antarktiszt körülölelő Déli-óceánnak ezt a részét Bellingshausen-tengernek nevezte el (angolos helyesírással).
Bellingszgauzen folytatta útját a Drake-átjárón keresztül. Átkutatták a Déli-Shetland-szigeteket, és orosz nevet adott nekik, de ezek a nevek feledésbe merültek, mert a Dél-Amerika felől érkező fóka- és bálnavadászok a saját elnevezéseiket használták.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés