A középső-kréta korszak körülbelül 100 millió évvel ezelőtti időszakáig egyetlen nagy kontinens létezett a déli-féltekén, a Gondwana, aminek az ős-Csendes-óceán mosta a partjait. A Gondwana darabolódott fel több részre: Dél-Amerika, Afrika, Madagaszkár, India, Ausztrália, Új-Zéland és az Antarktisz területére. Az Antarktisz volt a Gondwana központi területe, és közvetlen kapcsolatban állt a felsorolt részekkel, kivéve Madagaszkárt, bár lehet, hogy vele is.

Az Antarktisz kétszintes kontinens. Az alsó szint, a kőzettömeg 4000-5000 méteres óceáni mélységből emelkedik ki. A második szint a kőzetek fölött elhelyezkedő, sok helyen 4000 méternél is vastagabb jégtakaró, ami a pleisztocénban még a mainál 300-350 méterrel vastagabb is volt.

A kontinens partvonalát 100-150 kilométeres self szegélyezi, ami a szokásosnál mélyebben húzódik, kb. 300-500 méterrel a tenger szintje alatt. Ennek az a fő oka, hogy a kontinensre nehezedő hatalmas mennyiségű jég tömege izosztatikus süllyedést idéz elő. A selfek domborzata igen bonyolult a rájuk telepedett nagy mennyiségű morénaanyag miatt.

A jég alatt az Antarktisz voltaképpen nem egységes kontinens, nyugati része szigetekből áll, és a Weddell- és Ross-tenger közötti tengeri csatorna különítené el Kelet-Antarktisztól, ha a jég leolvadna róla. Ez a keleti kontinensrész alkotna csak egységes szárazföldet, aminek a belső részein a tenger szintjénél mélyebben fekvő, beltavakkal töltött medencék lennének. Ilyen lenne a Wilkes-selfjég alatti medence. Az is elképzelhető, hogy az Enderby-föld is külön szigetet alkotna, de erre még nincs bizonyíték.

1. Kelet-Antarktisz
2. Nyugat-Antarktisz