A geokémiai kutatásokból arra következtetünk, hogy a földtörténet során a melegebb (interglaciális) és hidegebb (glaciális) időszakok váltották egymást, de nem teljesen ciklikusan. Ezek között a Föld átlagos hőmérséklete 6-8 °C-ot változott. Milutyin Milankovityszerb meteorológus elmélete szerint a földpályájában 100 ezer év alatt bekövetkező változások az alapvető okai a ciklikusan visszatérő glaciális időszakoknak. Ezen teória szerint jelenleg egy hosszúnak ígérkező (100–150 ezer éves) interglaciális időszak előtt állunk.Problémát okoz a klímakutatóknak, hogy a jégfúrásokból – jégmagok segítségével – származó kutatási eredmények ezt nem tudják egyértelműen alátámasztani. Sőt az orosz Vosztok-jégfúrás antarktiszi adatai egészen mást mutatnak. Több mint 2000 méteres fúrómagja jó lehetőséget adott az antarktiszi múlt 400 ezer éves hőmérsékletváltozásainak vizsgálatára. Mintegy 120-130 ezer évvel ezelőtt az Antarktisz hőmérséklete a mainál is magasabb volt, csakúgy mint 320 ezer éve. Ezt az értéket egészen hirtelen érte el, nagyobb ütemben nőtt a hőmérséklet, mint amit ma bizonyítani kívánnak. Ezek mellett azonban 240 és 400 ezer éve a maihoz hasonló hőmérsékletű volt az Antarktisz. Az ilyen melegedéseket követően lassan, ingadozásokkal visszaesett körülbelül az eredeti értékre. Mintegy húszezer évvel ezelőtt kezdett újra növekedni és folytonosan nő ma is. A folyamat teljesen független az emberiségtől, nincs semmilyen tendenciaváltozás az elmúlt évszázad folyamán. Ráadásul az Antarktisz hőmérsékletének változásai szemmel láthatóan nem követik a kainozoikumi eljegesedés máshol tapasztalható ciklusait.

Más elméletek szerint a mostani interglaciális időszak nem egy ciklikus természeti folyamat része, hanem az emberi tevékenység által légkörbe juttatott üvegházgázok okozzák. E feltételezés szerint hozzávetőleg 100 000 évig fog tartani ez az időszak. Tény, hogy 417 000 év alatt sohasem lépte túl a légkör szén-dioxid-koncentrációja a 300 ppmv értéket, jelenleg 383 ppmv. A széndioxid üvegházgáz, tehát amíg viszonylag kevés van belőle, koncentrációjával a levegő középhőmérséklete is nő. A légköri széndioxid koncentrációja azonban a földtörténet során jóval magasabb is volt.

A glaciális-interglaciális ingadozások bolygónk szárazföldi területeinek nagy részét, elsősorban Grönlandot, az Antarktiszt, Észak-Amerikát és Eurázsiát érintik. A jelenlegi földi éghajlati rendszer még mindig a jégkorokra jellemző glaciális és interglaciális közti állapotban van. Bőven alatta marad minden éghajlati öv hőmérséklete a jégkorszakként emlegetett kainozoikumi eljegesedésinterglaciális periódusainak. Ez azt jelenti, hogy ha létezik is a globális felmelegedés, semmilyen módszerrel nem tudjuk elkülöníteni az emberi tevékenységet a természetes folyamatoktól.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés