Oázisok
Az tengerparti nagyobb albedó miatt ezeken a területeken oázisok jöttek létre, ahol jégmentes tavak, zöld növényzet, és antarktiszi viszonylatban gazdag állatvilág található. Ezek az oázisok főleg a déli-sarkkör tájékán fekszenek, területük a néhány száz km²-et is elérheti, egyenként. Ilyen oázis a Getty-, Vestfold- és a Bunger-oázis Kelet-Antarktiszon, az Enderby-föld szegélyén fekvő Mologyozsnij-oázis, és az Új-Svábföldön kialakult Schirmacher-oázis. Kelet-Antarktikán összesen 16 jelentősebb oázis ismert, amik nagy része a part közelében, néhány pedig a magasabb hegységekben (pl. a Wohlthat-hegységben lévő Unter-See-oázis) található.
Az oázisok többsége fiatal képződmény. Kialakulásuk előfeltétele volt a partvidéki jégtakaró jelentős mértékű visszahúzódása. Ez kb. 20 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszakcsúcspontja után történt meg. A jégtakaró visszahúzódása után a part közeli szárazföldi övezet elkezdett emelkedni, így a ma kb. 100 méterrel a tengerszint felett lévő sziklafelszínek kb. 10 000 évvel ezelőtt emelkedtek ki. Mihelyt a szikla felszíne megszabadult a rajta lévő jégtömegtől, a lecsökkent albedó miatt ugrásszerűen megnőtt a sugárzási egyenleg, és ennek következtében a hőmérséklet is megváltozott, pozitív hőmérsékleti egyensúly alakult ki. A partvidékek közelében gyakran előfordul, hogy a jégtömeget sziklafelszín választja ketté. Ez a felszínre bukkanó kőzet magába szívja a nap melegét, így akár 25-30°C-ra is felmelegedhet a szikla felszíne. Az összegyűlt hőmennyiség pedig felolvasztja a környezetében lévő hó és jég jelentős részét. A nyári meleg így 2-3 méteres mélységbe is lehatol. Az olvadás következményeként akár akár 30–40 km² területű tómedencék is keletkezhetnek, ahol hamar megtelepednek az apróbb állatok és növények.
A Bunger-oázisnak 20-25, a Schirmachernek pedig több, mint 180 tava van. A vizek színe kék, vörös és zöld az algák miatt, hőmérsékletük 4-5 °C. Ha ezek a tavak befagynak, csak a legfelső, kb. 3 méteres réteg fagy be. A kedvező körülmények miatt az oázisok a legjobb helyek kutatóállomások számára. Azonban az oázisok nincsenek hatással az egész kontinens klímájára.
|