Bár Cook és Bellingszgauzen egyre szorosabb gyűrűbe fogták Antarktiszt, egyikük sem tehette lábát a kontinensre. Erre csupán 1895. január 23-án került sor. Az első ember, aki Antarktiszra lépett, a norvég Carsten Egeberg Borchgrevink volt. Ő Kristensen kapitány expedíciójával érkezett a Robertson-öbölbe, ahol a kapitány többedmagával, köztük Borchgrevinkkel együtt csónakba szállt. Amint a csónak partközelbe ért, Borchgrevink belevetette magát a jeges vízbe, hogy először mindenképpen ő léphessen Antarktisz földjére.

4 évvel később, 1899-ben ő vezette azt a 10 tagú csoportot, ami először telelt át az Antarktiszon, és megfigyeléseikkel az első hiteles adatokat szolgáltatták.

Bellingszgauzen és Borchgrevink kutatásai között eltelt 70 évben is többen jártak ezen a vidéken. Az 1820-as évektől kezdve fóka- és bálnavadászok érkeztek a Tűzföld felől. Az angolok szerint az ő honfitársaik, William Smith és Edward Bransfield pillantotta meg először az Antarktiszi szárazföldet. Smith a Horn-fokot akarta megkerülni egy teherhajóval, de délnek sodródva szárazföldet pillantott meg. Jelentést tett a Brit Tengernagyi Hivatalnak, ami az Andromache nevű hajót küldte ki Valparaiso-ból, felderítésre. Ennek a parancsnoka volt Bransfield hadnagy, és az úton vele tartott Smith is. A kettejük által felfedezett partot a tengernagyi hivatal első lordjáról nevezték el Graham-földnek.

Az amerikaiak azonban kétségbe vonták, hogy Bransfield és Smith földet láttak volna, szerintük csupán egy szigetet fedeztek fel, így ők a szintén amerikai Nathaniel Palmernek hittek, aki Hero nevű hajójával fókavadászat közben "hitelt érdemlően" pillantotta meg a kontinenst a Deception-sziget közelében. Ennek alapján az angolok Graham-földnek, az amerikaiak Palmer-földnek nevezték el ugyanazt a félszigetet. Később, a viták elkerülése érdekében a semleges Antarktiszi-félsziget nevet adták a helynek, ami ma is ezen a néven szerepel a térképeken.

1823-ban egy James Weddell nevű angol bálnavadász Jane nevű hajójával járta az antarktiszi vizeket, amikor hatalmas tengert fedezett fel, amit róla neveztek el Weddell-tengernek.

Az Enderby-fivérek ösztönzésére, akik egy brit bálnavadász-társaság vezetői voltak, egyre több hajó végzett a vadászaton kívül földrajzi megfigyeléseket, felfedezéseket is. Ennek eredményeképpen 1831-ben felfedezték az Enderby-földet, a felfedező John Bisco volt Tula nevű hajóján. 1833-ban Peter Kemp a Kemp-partot fedezte fel az Indiai-óceán felőli oldalon.1839-ben bukkant rá a Balleny-szigetekere John Balleny, Sabrina és Eliza Scott nevű hajóin, és a szigetektől nyugatra felfedezett egy partszakaszt, amit Sabrina-partnak nevezett el.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés